Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sabat május elsején

2020.05.03

Május elseje, szombat

május elseje - sabat

A Múlt és Jövő hírlevele

A sabat beköszöntekor - amely egybeesett május elsejével - nem jelentkeztünk a  lassan (sajnos) tradicióvá váló – bár reméljük nem válik azzá -  hírlevelünkkel a karanténból. Igaz, nem protestált senki a kis kihagyásért - nem tudhatjuk hányan dugaszolják ki  palackpostánkat és olvassák el üzeneteinket. (Bár folyamatosan kapunk pozitív visszajelzéseket.) 
 
Aktuális jelentkezésünk azért késett egy kicsit, mert a munka ünnepét nem majálisozással töltöttük, hanem kemény munkával. Hogy minél előbb a kezetekbe adhassuk a Múlt és Jövő folyóirat 2020/1-es számát.
 
Nemcsak új évtized, de egy új korszak nyitányát kívánjuk vele megérzékíteni, hanem az eltökélt szándékot is, hogy itt és most dolgunk van még, ezért szeretnénk gyakorolni a kétezer éves zsidó sportot: a túlélést. Úgy határoztunk, hogy a kezdeti tervekkel ellentétben nagyobb oldalszámmal, sőt: a „normális” példányszámban nyomtatjuk ki a folyóiratot. 
 
Ez a lázadásunk a koronavírus-korszak ellen, amelynek a áldozatait (nem túlélőit), majd a járvány levonulta után lehet igazán megszámlálni – hiszen megannyi egzisztencia, s köztük szellemi műhely újrakezdési esélyei oly kétségesek.Lesz élet, lesz kultúra, szellemi pezsgés a járvány levonulta után, ha máshol nem a ti lelketekben – erre készülünk, bármit is szegezzen velünk szembe az ún. valóság. 
 
Azt, hogy hogyan „adjuk a kezetekbe” – a sablon fogalmazás sem érvényes ebben az új korszakban -  nem tudjuk még pontosan, egyenlőre a nyomdáig látunk előre. (Ötleteiket, netán felajánlásaitokat (el)várjuk.) Hiszen az úgynevezett  „helyzet” napról napra változik. Most például az ország szakadt  ketté – a fertőzött („bűnös”?) fővárosra és az országra, amely már kinyithatja a karanténja kapuit.
 
A kizárólagos szellemi elfoglaltság és a vele konform életmód (karantén helyzetből megérdemli a visszamenőleges kritikát) helyett most mindenki az egzisztenciális problémákkal küzd. Nagyon is bizonytalanok vagyok abban, hogy hagyományos kínálatunk ebben a vészhelyzetben, sőt: utána is mennyire piacképes.
 
Amikor már maga a piac sem piacképes.
 
Kihalt, takaréklángnál is alacsonyabb erővel pislákol.
 
Ne hagyjuk!
 
Aki teheti gyalog, de közlekedési csomópontnál való elhelyezkedése okán, bárhonnan fél óra alatt elérheti a (bűnös-fertőzött) város egyik fontos, s most szerencsére – minden rossznak van jó oldala is – elturistátlanodott ékkövét, a Vámház Körúti Nagycsarnokot. A kevés elárusító nem kérdezi, hány évesek vagyunk? Inkább örül, hogy az ő munkáját, erőfeszítéseit értékeli valaki. Ahogy jómagunk is, az emberi hangnak és barátságos dialógnak egy karalábé vagy egy csokor spenót kapcsán, hogy mit is lehet abból otthon készíteni. Az árak, ha meg is haladják néhány forinttal a nagy láncok felhozatalát, de frissebbek, ízesebbek – és az is megnyugvással tölthet el, hogy a pénzünk átlátható módon szintén járvány sújtotta honfitársaink kezében ugyanazt a visszakapaszkodást szolgálja, amiben mi is bízunk.
 
Ami közönség-közösség nélkül, mert – járvány ide vagy oda: „Egyedül nem megy”
 
 Vidámabb, mozgással teli májust és jó egészséget kíván
a Múlt és Jövő közössége